OlaszországA világ legtöbb kultúrális öröksége Olaszországban található.
Velence:
Velence létrejötte mind a természet, mind az ember munkájának köszönhető, ám a környezeti feltételeket a természeti tényezők alakították ki: a lagúnák és szigeteik a legutóbbi jégkorszak hatalmas folyamáradatainak és a tenger munkájának állandó összecsapásából származnak. Az Alpokból lezúduló, gleccserek által szaggatott kövek, törmelékek elérték a tengert, amit az Adria hullámai a part előtt teregettek el – így a nyílt tenger és a partok lapályaiba nyúló sekélyebb tengerrész között hosszú szigetek és nagy turzások jöttek létre. Így született meg a lagúna, mely 6–10 km szélességben ékelődik a nyílt tenger és a szárazföld közé. 
Colosseum
A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma.
"Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is." -írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.
Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát.
A Colosseum Vespasianus császár ideje alatt épült Rómában, a Forum Romanum délkeleti végén. I.sz. 80-ban készült el, ekkor volt megnyitója is. Vespasianus utóda, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel. A legfelső üléssort a következő császár Domitianus fejeztette be.
Eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Néró egy a közelben álló szobráról (a kolosszusról). Az épületet gladiátor- és állatviadalok színhelyéül tervezték, és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes.
A Colosseum átmérője mintegy 500 méter, 48,5 méter magas; mészkőből, tufából és téglából épült, bonyolult szerkezetű építmény. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, amelyek az amfiteátrumban mintegy 50 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketreceikből. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni.
A Colosseumhoz a Caeliustól az Esquilinusig terjedő félkörben mindazok az épületek csatlakoztak, melyek az amfiteátrumot kiegészítik. Ilyenek első sorban a ludusok, gladiátoriskolák, különböző néven (Matatinus, Gallicus, Magnus és Dacicus); Spoliarium (halott gladiátorok kamrái), Samiarium (fegyverkovácsok háza) és Summum choragiu (díszletek és kellékek háza, melyek a nagy felvonulásokhoz kellettek). Kiegészítette ezt a telepet egy atlétaiskola (a mostani San Pietro in Vincoli tájékán).
Forum Romanum
A fórum a rómaiaknál köztér, piac, nyilvános hely, a városokban vásár helye volt. Rómában vagy 18 ilyen nyilvános tér volt.
A fő köztér, a Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (a mai Campo di Vaccino) a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos hely volt, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak.
A Forum két részre oszlott: a tulajdonképeni Forum Romanumra keleten, ahol régebben a plebejusok gyülekeztek, és a másik, magasabb, nyugati részre (Comitium), amelyen eredetileg a patríciusok gyülekeztek. A Comitiumon állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a Carcer Mamertinus (részei: Robur, azaz börtön és Tallianum, azaz kivégző hely) és a Rostra nevű szószék.
Ahogy a város nőtt, a Forum Romanumot is bővítették, és gyönyörű oszlopos csarnokokat, úgynevezett bazilikákat építettek (ezek voltak állítólag a keresztény templomok alapjai, ilyenek voltak pl. a Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, később Augustus alatt az Aemilia és főkép a Julia.) Újabb templomokat is építettek (Templum Divi Caesaris, Minervae stb.) Később térszűke miatt a Forum Romanumot észak felé is bővítették, és a hozzá fűződő újabb tereknek és építményeknek egész sorozata keletkezett (Forum Julium, Augusti, Vespasiani, Nervae - más néven transitorium -, Traiani - ez utóbbin volt a Basilica Traiani, a császárnak máig fenmaradt oszlopával, amelyre a császárnak a dákok ellen viselt hadi tetteit jegyezték fel.)
A Forum Romanumot mára teljesen feltárták (Pietro Rosa, Dutert stb.) és gondos őrizet alá vették a romokat, melyek segítségével könnyű elképzelni a hely hajdani pompáját.
Firenze
Az Itáliai-félsziget csaknem közepén elhelyezkedő Firenze, közel 370 ezer lakosával, Olaszország nagyvárosai közé tartozik. Az Arno folyó partján végighúzódó, hosszú történelmi múltra visszatekintő város Toszkána régió székhelye és egyben kulturális központja. Az ókori rómaiak által létrehozott város a középkortól napjainkig fontos kereskedelmi és pénzügyi központnak számít. A „középkor Athénja”-ként és az olasz reneszánsz bölcsőjeként számon tartott Firenze bővelkedik történelmi és művészettörténeti látnivalókban. Ezt bizonyítja, hogy a történelmi belvárost 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította majd 1986-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A várost olyan hírességek neve fémjelzi, mint a Medici család, Amerigo Vespucci, Dante Alighieri, Francesco Petrarca, Sandro Botticelli, Michelangelo Buonarrot, Franco Zeffirelli, Guccio Gucci és még számos tudós, felfedező, művész.A belváros szűk kis utcái, a zöldellő Arno folyó, és dombok, valamint a múzeumok és templomok falai számtalan felfedezésre váró kincset tartogatnak az odalátogatók számára. Európa egyik legérdekesebb, és legszebb városában ha rengeteg időt is töltünk, a műalkotások, történelmi emlékek csak egy töredékét láthatjuk. Firenze neve összefonódott a művészettel: az egész város egy hatalmas, élő műalkotás.
Firenze legfőbb látnivalói a város négy kisebb részre osztható központjában helyezkednek el, amelyeket gyalog könnyű megközelíteni. Ezeknek a részeknek a tájékozódási pontjai a következők: a belváros keleti részét Santa Croce, az északit a San Marco, a nyugatit a Santa Maria Novella és a folyó túloldalán lévő Oltarnót a Palazzo Pitti fémjelzi. Az alábbiakban városrészről városrészre a legfontosabb nevezetességek részletes bemutatása következik.
