Olaszország a Földközi-tenger középső medencéjébe nyúló, csizma alakú félszigeten, az Appennin-félszigeten, két nagy szigeten, Szicílián és Szardínián terül el, valamint sok kisebb sziget tartozik hozzá. A Földközi-tenger különböző beltengerei és peremtengerei veszik körül: az Adriai-tenger (keletrol), a Tirrén-tenger (nyugatról), a Jón-tenger (délrol) és a Ligur-tenger (észak-nyugatról). Az ország északi határvonalát az Alpok vonulatai adják. Északon Franciaországgal, Svájccal, Ausztriával és Szlovéniával határos. Olaszország területén enklávéként fekszik a Vatikán pápai állam és San Marino, a világ legrégibb köztársasága.
Olaszország területe már az i.e. első évezredben lakott volt, a félsziget északi részét az etruszk nép uralta, a görög telepesek pedig a félsziget déli részét hódították meg. Rómát i.e. 753-ban alapították az etruszkok. Róma államformája i. e. 509-ig királyság, utána köztársaság volt, majd császárság lett. A császárság korában a római birodalom területe folyamatosan növekedett. A legnagyobb császár uralkodása alatt területe Angliától Szíriáig húzódott. 395-ben a római birodalom kettészakadt Kelet-római és Nyugat-római Birodalomra. 476-ban a Nyugat-római Birodalmat megdöntötték a germánok. Ezt követően bomlott a félsziget területe különböző fejedelemségekre és független városállamokra. A félsziget déli része először a Kelet-Római Birodalom, később az arabok, majd a normannok uralma alá került. A félsziget északi része a Német-római Császárság része lett.