OlaszországA világ legtöbb kultúrális öröksége Olaszországban található.
Karácsonyi szokások
Ha valahol, akkor itt Olaszországban valóban érvényes a mondás, hogy ahány ház, annyi szokás, vagy inkább ahány régió, annyi szokás karácsonytájt.
Befana a jóságos boszorkány
Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia (S.Lucia), a Télapó (Babbo Natale), illetve a Befana hozza. Luca-nap és a télapóval ellentétben a Befana nálunk nem ismert. A hagyományos december 6-án tartott Mikulásünnepnek olasz megfelelője egy hónappal később, vízkereszt napjára, a háromkirályok Betlehembe érkezésének idejére esik. Az ajándékokat egy jóságos boszorkány, bizonyos Befana hozza.
A Befana egy csúf, de jóindulatú boszorkány, amely Vízkereszt napján érkezik seprűnyélen, a kéményen keresztül bejutva a házakba ajándékot (főleg zoknialakú csomagba rejtett édességet) hoz a gyerekeknek. A hagyomány szerint a Befana a Szentestén nem akart a pásztorokkal együtt Jézus keresésére indulni, csak később ért oda az ajándékokkal és már üresen találta a jászlat. Így azóta is bolyong, és keresi a gyermekekben a kis Jézust, ajándékait osztogatva.
Farsangi Szokások
A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, amelyet már a 15. század óta a vidám lakomák, bálok, mulatságok kísértek. Néphagyományaink szerint a táncos mulatságok mellett különböző ügyességi játékokat, felvonulásokat rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a magyar falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte a farsang adott és ad a mai napig alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére. A magyar falvakban az alakoskodók leginkább ördögnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak és állatoknak (kecske, ló, gólya, medve) öltöztek be.
A farsang csúcspontja a karnevál, magyar elnevezése szerint a „farsang farka". Ekkor rendezik meg a híres velencei karnevált, Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást. Velence ilyentájt egy hatalmas színpadhoz hasonló, ahol az utcák alkotják a színteret, a városlakók a színészek, s egyben a nézők is. Húshagyókedd a karnevál utolsó napja, ekkor búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle, hogy elűzzék a tél rossz szellemét. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, majd a nép elvezeti a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A tűz a megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ekkor a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.
Hagyományteremtő szándékkal született programunkon mi sem tehetünk másként: idén mindkét ország szokásaiba bepillantva, nagy mókázással, zenével és tánccal búcsúzunk a téltől, tartson velünk Ön is!
